Schipperke kutya általános fajtaleírás
Kezdetben Spitz-nek, illetve Spitzke-nek hívták ezeket a kutyákat. A mai nevét csak 1888-ban kapta, ami flamandul "kis kapitányt" jelent. De hivatkoztak rájuk "kis fekete rókaként", "tazmániai ördögként" és "kis fekete ördögként" is.
Története
Belga fajta. A schipperke fekete színe a leuvenaar-tól, egy kicsi, tősgyökeres és úgyszintén fekete, XVII. századi juhászkutyától származik, amelyet épp úgy a schipperke, mint a belga juhászkutya ősének tekintenek. Az akkori lakosság nagyra becsülte a gyors és ügyes kutyát - mindenekelőtt azért, mert megbízhatóan levadászta a patkányokat, egereket, vakondokat.
Külleme
Juhászkutya mini formátumban, masszív felépítéssel. Kis termetű eb. Feje rókaszerű, szeme sötétbarna, füle feláll. Törzse rövid, zömök. Végtagjai egyenesek, finom csontozatúak. Sűrű, fekete szőre a nyaka körül és kétoldalt eláll, és ezáltal feltűnő gallért képez. A szőrzet viszonylag kevés ápolást igényel, öntisztuló szőrzettel rendelkezik. Heti egy kifésülés és évente 1-2 fürdetés általában elegendő. A hímek 28-33 cm-es, míg a nőstények 25-30 cm marmagassággal rendelkeznek. A nemek közötti különbség jól látható. Testtömegük 3-9 kg között mozog.
Tulajdonságai
Szerető és nagy beleérző képességgel bíró barátok, partnerek és őrzőkutyák. Különösen gyerekekkel szemben mutatják ki ragaszkodó és türelmes oldalukat. Családjukhoz hűségesek és szeretnének minden családi program részesei lenni. Függetlenségük és öntudatosságuk ellenére szívesen tanulnak. Gyors felfogóképességét és "will to please" tulajdonságát - vagyis hogy szeretné kivívni gazdája tetszését - feltétlenül hasznosítani kell. Idegenekkel szemben kissé bizalmatlanok. Kifjezetten aktív, legszívesebben folyton akcióban van. Élénk, kíváncsi természetének hála, mindenütt talál valami tennivalót. Szeret sokat a szabadban tartózkodni és nagy mozgásigénye van.
Description of the Schipperke breed
In the beginnings they were called Spitz, then later Siptzke. In 1888 they were named Schipperke, which in Flemish means "little captain". They are also known as "little black foxes", "Tasmanian devils" or "little black devils".
Their history: it's a Belgian breed. The Schipperke's black colour originates from the Leuvenaar, which is also a small, black shepherd breed from the 17th century. Not only the Schipperke, but the Belgian shepherd too comes from this breed. The population was a big fan of the breed, because they were fast enough to catch mice, rats and moles.
The appearance: they look like the Belgian shepherd, but in a smaller version with a solid construction. It's a small breed. The shape of the head looks like a fox's, they eyes are dark brown and the ears are upright. Its trunk is short and stocky. The limbs are straight, it has fine bones. The black fur is thick around the neck, therefore it looks like a collar. The fur doesn't require lots of care, it cleans itself. Brushing once a week is enough and bathing once or twice in a year is sufficient. The height of the males is 28-33 cm's and the females' height is 25-30 cm's. The difference between the sexes is easily distinguishable. The weight is normally 3-9 kg's.
The characteristics: they are very empathetic, loving friends, partners and guarding dogs. They are affectionate and patient, especially towards children. They are loyal to their families and they love to be part of any kind family events. They are independent and self-conscious, although they enjoy to learn. They learn fast and willing to please. Towards strangers they are a bit untrustworthy. They are very active, they love to move, run or play all the time. Therefore to keep them busy it's important to train them and play with them a lot. Due to their lively and curious character they always find something to do. They love to spend plenty of time outoors.